The last one:)

2014.03.24.Hétfő

Kedves Naplóm!
 

Azt hiszem,hogy ezek az utolsó oldalaid az írásommal.Hihetetlen mennyi öröm és bánat van benned.Azt mondtam magamnak,hogy rövid legyek,de nem leszek az,hisz nagyon sok dolog maradt ki.Kezdem az elején.
Mikor először írtam,azt gondoltam milyen hülyeség ez az egész.Miért írnám le azt,hogy W-vel mit beszélek.Pedig,milyen jó volt mindent elmondani Neked!Sőt ha lehetne újrakezdeném.
W...hm-hm W.Te,aki több száz kilométerről sem gondolsz rám soha,most azért gondolj vissza mit csináltam akkor amikor először találkoztunk.
Kiléptem az ajtón és bután eljátszottam,hogy nem tudom mit csináltok a parkban az unokatestvéreddel...Tudtam,persze,hogy tudtam.(Ja igen,ki ne felejtsük meddig göndörítettem a hajam csak,hogy minden tökéletes legyen,és természetesen a kontaktlencsét is utálom betenni,de azért megcsináltam,hátha úgy valamivel szebb leszek...) A szemem sarkából láttam milyen viccesen futsz utánam:D De tényleg,nagyon aranyos voltál ;DD
Miután "megijesztettetek" elvörösödtem mert,
1.Nem tudtam mit csinálni.
2.Annyira boldog voltam,hogy arra is gondoltam,hogy megkérlek: Csípj meg!Mert álmodom!
És így volt ez még körülbelül 15 percig aztán felszabadult lettél és én se akartam földhözragadt lenni,ezért merészkedtem mosolyogni.Aztán jöttek az igazán tökéletes pillanatok:) (Tudom,hogy ezeket már elmeséltem Neked Naplóm,de W-nek személyre szólóan még nem volt alkalmam,majd egyszer elolvassa...)
Tudod amikor "táncoltál" a színpadon én nem csak azon nevettem,hogy m
ilyen hülye vagy.És pillanatok múlva jött a kedvencem!Emlékszel?
"-Mennyire vagy stabil?
-Hát valamennyire az vagyok,deeee... "
És abban a percben mint egy igazi táncost,kidöntöttél.(Már ha lehet így fogalmazni:D) Nem tudtam mit csináljak,olyan zavarba hoztál.Sőt,azt sem tudtam,hova nézzek,a naptól árnyékolt göndör fürtjeimet vagy a barna szemeidet...Végül nem tudtam ellenállni és Téged néztelek.Majd felemeltél a mélyből,de a lila köd körülöttem nem oszlott el.Kicsit még mindig itt van az a köd.Az a mély,sziporkázó,fájdalmas köd.És lassan megöl.Lassanként csak ez a levegő lesz a tüdőmben,és ettől fogok elaludni.Csak az a kár,hogy ez nem az a vasárnapi reggel amikor felkeltem és találkoztunk,hanem az amikor nincs visszaút az örök álomból...
Aztán segítettél úgymond megrongálni a főutcát.És ki ne hagyjuk azt amikor a rakoncátlan lábad hozzám ért.Hát igen,felejthetetlen...nekem.Mert Neked gondolom ez egy kis találka volt egy pisissel.Ne mondd,hogy nem így gondolod...Tudom jól!Csak azt nem tudom mit vártam Tőled,W.Hogy mint a mesékben az enyém leszel?Sajnos nem így lett.Pedig hányszor kívántam jó éjszakát Neked.mikor tudtam,hogy úgysem hallod....És itt fogok elköszönni tőled W.Köszönöm,hogy megismerhettelek és,hogy egyáltalán tudhattam,hogy létezel,de most per pillanat arra gondolok,hogy miért hagytad,hogy ilyen sokáig álmodozzak rólad...De,hogy valami happy end is legyen,elköszönök Tőled mint baráttól,mint ellenségtől,mint hercegtől és persze mint embertől!
És Kedves Naplóm!?Én köszönöm,hogy elmondhattam neked mindent!Azt hiszem 10 év múlva is örömmel,fogom olvasgatni a lapjaidat!Köszönöm,hogy meghallgattál és,hogy sohasem hagytál magamra!:) Még egyszer köszönöm!:)

Xoxo -Blanka